A kullancsok nem rovarok, hanem valójában óriás méretű atkák, melyeknek több, mint 700 faját írták le világszerte. A Magyarországon honos körülbelül 20 fajból 2 veszélyezteti kutyáink (és az emberek) egészségét, de egy harmadik faj eseti behurcolásával is számolnunk kell. A leggyakoribb két faj a közönséges kullancs (Ixodes ricinus) és a kutyakullancs (Dermacentor reticulatus), míg dél-Európában széles körben elterjedt faj a barna kullancs (Ripicephalus sanguineus)- mely az éghajlat melegebbé válásával várhatóan hazánkban is elterjed.
A kullancsok életmódja
A hazai kullancsfajok többgazdásak, azaz a petékből kikelő lárvák, majd a belőlük kifejlődő nimfák és végül a kifejlett kullancsok különböző állatokon/állatfajokon szívnak vért. A kullancsok többnyire hüllőkön, madarakon és emlősökön táplálkoznak. A vér a vedléshez, peterakáshoz szükséges energiát biztosítja számukra.
Az egyes fejlődési szakaszok közötti vedlések idején, valamint kedvezőtlen környezeti viszonyok esetén (szárazság, nagy hideg, nagy meleg) a növényzet között, az avarban találnak menedéket.
A kullancsok szerepe a fertőző betegségek kórokozóinak terjesztésében
A kullancsoknak közel 200 fertőző betegség kórokozóját terjeszthetik. Ezek közül vannak olyan mikroorganizmusok melyek kizárólag emberi vagy vadon élő állatok betegségeit okozzák, és vannak, amelyek kizárólag valamelyik háziállatfajt betegítik meg. A kullancsok terjesztette kórokozók közül azok az igazán figyelemre méltók, melyek emberi és állati megbetegedéseket egyaránt okoznak. Az emberre nézve akár halálos kimenetelű vírusos agyvelő- és agyhártyagyulladást a közönséges kullancs (Ixodes ricinus) terjeszti – ugyanez a kullancs csípésével kutyáinkban (és bennünk emberekben) a Lyme-kór kialakulását okozhatja.
A kullancsok különböző fejlődési alakjai a fertőzött vadállatok vagy háziállatok vérével együtt szívják magukba a kórokozókat (vírusokat, borreliákat, baktériumokat, egy sejtű vagy többsejtű parazitákat), majd a következő vérszívás alkalmával adják tovább ezeket következő áldozatuknak.
A kullancsok által terjesztett leggyakoribb betegségek és tüneteik
Babéziózis
A babesia nevű kórokozó egy egysejtű vérélősködő, mely a kutya vérében keringő vörösvértesteket támadja meg. A babéziózis jól ismert, kullancs által terjesztett parazitózis, melynek klinikai lefolyása változatos lehet. Legjobban ismert a klasszikus szövődménymentes forma. Klinikai tapasztalatok alapján a betegség három megjelenési formáját lehet elkülöníteni (akut, klasszikus, krónikus).
Akut lefolyású babéziózis tünetei
Hirtelen jelentkező magas láz (40-41 °C), nagyfokú elesettség, lép megnagyobbodás, szabad szemmel látható vérfesték vizelés még nincs.
„Klasszikus” lefolyású babéziózis
Lázas állapot 2-3 napig, lép megnagyobbodás, elesettség, vérfogyottság, citromsárga nyálkahártyák, vérfesték vizelés, „gyengülő” veseműködés- a vese nem képes feldolgozni a szétesett vörösvérsejteket.
Krónikus lefolyású babéziózis
Hetekig tartó váltakozó lázas-láztalan állapot, enyhe fokú vérfogyottság, lép megnagyobbodás. Vérfesték vizelés nem tapasztalható. Az ok kétféle lehet, vagy az immunrendszer „lépést” tart a fertőzéssel vagy egy másik Babesia típus a kiváltó ok. Ez utóbbi kórokozót (ún. „kisbabesia”) szórványos esetben, hazánkban is diagnosztizáltuk.
Szövődményesen kialakuló autoimmun hemolitikus anémia (AIHA)
Ebben az esetben a Babesia fertőzés következményeként autoimmun hemolitikus anémia lép fel. Az egysejtű parazita mellett ilyenkor a szervezet saját immunrendszere is a fertőzött vörösvértestek ellen fordul, fokozva az amúgy is súlyos vérfogyottságot. Gyakran az intenzív terápia ellenére is kétséges a gyógykezelés sikere.
Lyme Borreliózis (Lyme-kór)
Kutyákban a fertőzés következtében kétféle elváltozást írtak le: az ismertebb Lyme-arthritist, vagyis izületgyulladást, valamint a krónikus fertőzöttség következtében kialakuló immunkomplex képződésen alapuló vesegyulladást (glomerulonephritis / Lyme-nephritis).
Az izületgyulladás általában 2-5 hónappal a fertőzés után jelentkezik, általában a kullancscsípés helyéhez legközelebbi izületben. Az izületek megduzzadnak, a fájdalom miatt az állat sántít, esetleg be is lázasodik.
A kisebb arányban előforduló Lyme-nephritis következtében egy súlyos fehérje-vesztéssel járó vesebetegség alakul ki. A retrieverek és a sheltiek fogékonyabbak a betegség kialakulására. A betegek lesoványodnak, étvágytalanok, hánynak, sokat isznak, sokat vizelnek. A betegség a kialakuló súlyos veseelégtelenség következtében általában halálos kimenetelű.
(forrás: www.kiltix.hu)
